Széchenyi

Mióta tudnak a Széchenyi Programirodáról, csak velük pályáznak.

„Biztos, hogy nem íratnék pályázatíró céggel pályázatot, mióta tudom, hogy a Széchenyi Programiroda létezik” – szögezte le Rózsa Éva, aki férjével, Rózsa Károllyal több mint három évtizede tulajdonosai a szombathelyi Rózsa Cukrászdának. Az egyik nagy áruházláncnak is évek óta beszállító cégnek nem ment mindig ilyen jól, a házastársak egymással karöltve azonban mindig megbirkóztak a nehézségekkel.

Kiszámíthatóság, minőség, jól kiválasztott termékskála, ragaszkodás a tradíciókhoz és haladás a korral – ez Rózsa Károly hitvallása, aki immáron harminchárom éve töretlen lelkesedéssel és az édes sütemények iránti elapadhatatlan rajongással vezeti szombathelyi cukrászdáját. A nehéz indulást, a kilencvenes évek elejének időszakát, valamint a gazdasági válságot is túlélték, azóta három saját üzletük van a város forgalmas pontjain, és tizennégy éve beszállítói egy multinacionális cégnek. Vállalkozásuk két sikeres projekttel is büszkélkedhet, a GINOP 5.2.4-2016 gyakornoki programnak és a TÁMOP 2.3.4-13/1-2014 létszámbővítő pályázatnak köszönhetően plusz három alkalmazottnak nyílt lehetősége, hogy bekukkantson a cukrászműhely ajtaja mögé, és saját kezébe vegye a habverőt. Az előbbi pályázatnak hála 3 375 000 forint, az utóbbinak köszönhetően 4 047 000 forint vissza nem térítendő uniós támogatást kaptak.

Az édességszerető Rózsa Károly mindig is süteményeket szeretett volna készíteni, és ezt a tevékenységet eredendően vállalkozóként képzelte el. Már 1970-ben, amikor cukrásznak jelentkezett, eldöntötte, hogy – az ő szavaival élve – „maszek” lesz. Károlyt mindig is vonzotta a magasra nyújtózkodó Rákóczi túrós habja és a friss almába kevert fahéj illata. Mióta az eszét tudja, megvolt a szerelem a cukrászat iránt. Már gyerekkorában is szívesen vette ki édesanyja kezéből a fakanalat, segített a krémek kikeverésében, egyik kedvenc tevékenysége a sütésnél való segédkezés volt. Tudatosan készült a vállalkozás indítására, 1982-ben megszerezte mestervizsgáját Győrben.

 Később elstartolt a vállalkozás is, négy-öt fővel, bérelt családi házban kezdtek főni a vaníliapudingok és készülni a krémesek habjai. Bár mesterének tudhatta Csóka Gyulát, a régi, híres, szombathelyi cukrászmestert, aki nemcsak szakértelmével, de használt gépekkel is segítette az újdonsült vállalkozókat, nehéz volt az indulás. Egy idő után azonban belendült az üzlet: a rétesekkel teli tepsik kinőtték a szűkösnek bizonyuló bérelt családi házat, nagyobb cukrászda után kellett nézni. Ekkor jöttek az igazi nehézségek: privatizációs időszak lévén, először megvették egy lepusztult vendéglő bérleti jogát, majd magát az épületet is, végül gépekre is beruháztak – jelentős részben hitelből.

A pályázati lehetőségek megjelenésével ők is érdeklődni kezdtek az uniós támogatási formák iránt. Először pályázatíró cégek segítségét vették igénybe, később – a Széchenyi Programiroda megjelenésével – az állami tanácsadócég lett a partner. A Programiroda szombathelyi irodájának munkatársai a vállalkozó házaspárt ingyen segítették tanácsaikkal a pályázat előkészítésében, a benyújtandó dokumentumok és árajánlatok közötti eligazodásban, a projekt összerakásában, sőt a fenntartási időszakban sem hagyták magukra őket. „A pályázatíró cégeknek meg kellett mondanunk, hogy melyik pályázatot szeretnénk megpróbálni, össze kellett gyűjtenünk a dokumentumokat, igazolásokat, majd egyszer csak a sok papírból lett egy pályázat, az ember nem tudta nyomon követni az egészet” – mesélte Éva.

A tulajdonos szerint, amikor a pályázatíró cégek végezték a munkát, „misztikus ködbe burkolózott a pályázatírás folyamata”. Mióta az SZPI segítségével maguk pályáznak, úgy lehetnek aktív részesei az egésznek, hogy közben számíthatnak az SZPI munkatársainak mentorálására. Az SZPI tanácsadói a pályázatok ajánlásától és a kiírás értelmezésétől egészen a fenntartásig napi szinten nagyon sok mindenben a segítségükre voltak. „Fantasztikusan jó, hogy úgy pályázhatok, hogy tudom, hol tartunk a folyamatban, ha pedig elakadok, a tanácsadók segítenek. Biztos, hogy nem íratnék pályázatíró céggel pályázatot, mióta tudom, hogy az SZPI létezik. Nagyon hasznosnak gondolom a segítségüket” – emelte ki.

A Rózsa Cukrászda tulajdonosai nem panaszkodhatnak, hiszen tavaly nettó 121 millió forint árbevételt termelt a vállalkozásuk, és jelenleg 20-25 alkalmazottjuk van, elmondásuk szerint azonban nagyon nehéz helyben érvényesülni a piacon. Szerintük a budapesti és a határ menti cukrászdáknak a fizetőképes kereslettel rendelkező fővárosi, valamint az osztrák vásárlóerő miatt jóval könnyebb. Ha az üzlet Budapesten lenne, akkor a mostani bevétel sokszorosát is tudnák hozni.

Éva és Károly ezzel együtt nagyon büszkék arra, hogy visszatérnek régi vendégeik – szerintük a visszacsábítás titka az ízvilág – de új látogatók is szép számmal ülnek le a cukrászda asztalkáihoz. Károly szerint vidéken egész más a közönség, konzervatívabbak a fogyasztói szokások, itt nagyon nehéz új termékeket bevezetni, szerinte ezt tudomásul kell venni. Ennek ellenére ők haladnak a korral: laktóz-, cukor- és gluténmentes termékeket is fogyaszthatnak náluk. Tapasztalataik szerint ezeket a süteményeket ma már nemcsak az ételallergiás és anyagcserezavaros, de az egészséges és egészségtudatos vendégek is keresik, Károly szerint divat lett ezeket fogyasztani.

A tulajdonosok ezek mellett az összetevőkre is nagyon odafigyelnek, nagyrészt természetes alapanyagokból dolgoznak. Károly nemcsak azért tartja fontosnak, hogy a sütemények minél kevesebb E-számot tartalmazzanak, mert tizennégy éve beszállítói az egyik legnagyobb élelmiszerkereskedelmi láncnak, erre az egészségtudatosság miatt is nagy hangsúlyt fektetnek. 

A cukrász házaspár szerint az ilyen jó partneri kapcsolatok megőrzéséhez, az új kihívásoknak és fogyasztói elvárásoknak történő megfeleléshez, összességében pedig vállalkozásuk sikeréhez a Széchenyi Programiroda segítségével megnyert uniós támogatások is hozzájárultak, ezért az SZPI-t bárkinek jó szívvel ajánlják, aki pályázni szeretne.